,,Sorsunk egybeforr,együtt megyünk tovább.
Az élet viharában te vigyázol rám.
Köszönöm hogy szeretsz,s hogy hiszel nekem,
S hogy az életed megosztod velem.''
,,Ha egy ló társává fogad neked adja mindenét: erejét, kitartását, vad szellemét. De cserébe nem kéri el mindened, elég neki megbecsülő Szereteted!''
Csalódni kell,hogy boldogok lehessünk,
Gyűlölni kell,hogy újra szeressünk,
Kell tudni kacagni,zokogva sírni,
Valakit meglátni aztán megszeretni,
Csalódni 100x,csalódni 1x,
Hogy boldogok lehessünk egyetlen 1x
Tudod mi a bánat?
Elmondom hát neked...
Szeretni valakit,ki nem szeret.
Megalázva írni könyörgő levelet.
Szív dobogva várni,s nem jön rá felelet.
Hideg búcsúzásban csókot koldulni.
Mással látni őt,és utána fordulni.
Csalódni 1000x,csalódni 1x,
Hogy boldogok lehessünk egyetlen 1x.
Nevetésed vidámmá tesz,
bánatod megkönnyeztet.
Haragodat csitítanám,
Fájdalmadat simítanám.
Ha akarod meghallgatlak,
ha szeretnéd békén hagylak
„Gondolj rám, ha már nem leszek veled,
Gondolj arra mennyire, szerettelek.
Gondolj a sok szép időre mit együtt töltöttünk,
S az utolsó napra, mikor kimondtad: végeztünk.
Gondolj arra a fájdalomra, amit akkor átéltem,
Nem is sejtetted, mit jelentettél nekem.
A legjobb barátomat, az egész életemet,
A boldogságom, a végzetemet.
Te voltál az, kire életemet bíztam volna,
Te voltál, kiért a pokolba is mentem volna.
S íme e könnycsepp miattad, folyik arcomon,
Tudd, hogy hiányzol nagyon.
Gondolj erre, ha már máshol leszek,
S más teszi szebbé életemet.
Emlékezni fogok rád, mint egy régi barátra,
Kiért életemet áldoztam volna.
S idővel gondolsz rám, mikor már nem leszek veled,
S arra mennyire szerettelek.
Gondolsz a sok szép időre mit együtt töltöttünk,
S arra a napra mikor kimondtad, végeztünk.
Egy rózsát helyezel kezeddel síromra,
Szemedből egy könnycsepp folyik arcodra.
Sírva kéred, bocsássak meg neked,
S én a túlvilágról válaszolok: érted mindent megteszek.”